Minden egér szereti a sajtot

Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot

A Nagy Macskamágus megtanítja mindkét családot, hogy nem kell gyűlölni
valakit azért, mert más. Mert más a színe, más a vallása, mások a
szokásai, más fajta sajtokat szeret. Sőt, azt kell szeretni, megérteni,
élvezni a másikban, ami külön­leges, ami más.

És megtanítja azt a régi egérközmondást, hogy „bár az egerek nem egyformák, de azért

MINDEN EGÉR SZERETI A SAJTOT!”

Zakariás, a hajléktalan, és Jozefina tovább folytatják csavar­gásaikat a földgolyóbison.

Finálé:

„Fogd meg a vízben a csillagot,
Hasztalan, úgysem tudod!
Idelent hiába vallatod,
fent van a fényes titok.

Csillagba zárták a sorsodat,
csillag a vízben ragyog.
Tükörből nem tudhatsz sokat.
bent van a fényes titok”
1. felvonás

Zakariás a hajléktalan bábos-kíntornás nagyon elszomorodik, amikor
észreveszi, hogy a legkedvesebb fehéregér-bábjai – Albin papa, Szeréna
mama és Fruzsina, a fehéregér-kislány – megszöktek tőle. A gyerekek
üldözik, nem hallgatják meg a meséit, csúfolják-gúnyolják. Csak
Jozefina, a papagáj tud segí­teni. Arra bíztatja Zakariást, hogy
meséljen a gyere­kek­nek. Elvarázsolja Zakariást, aki egy dalba kezd:

„Fogd meg a vízben a csillagot,
Hasztalan, úgysem tudod!
Idelent hiába vallatod,
fent van a fényes titok.

Csillagba zárták a sorsodat,
csillag a vízben ragyog.
Tükörből nem tudhatsz sokat.
bent van a fényes titok”

Majd így folytatja:

Élt egyszer egy szürke egércsalád bőségben, békében, bol­dog­ságban egy
ódon sajtérlelő műhelyben. Csak egy furcsa macska keserítette meg
életüket néha egy-egy félelmetesen nagy nyávogással, MIAÚÚÚÚÚÚ! A Nagy
Macskamágus!
Ám egy camembert-szagú este különös látogatók érkez­tek a sajtérlelő
műhelybe. FEHÉREGEREK! „De fehér­egerek nin­csenek!” – jelentette ki
Lidi mama.
Felső- és Alsó Egérfészki Albinó Albin, a fehéregér-papa egy
krétavonással kettéosztotta a sajtérlelő műhelyt. Az egyikfelén laktak a
Fehérek, a vonal másik oldalán a Szürkék.
Felső- és Alsó Egérfészki Szeréna mama nem szeretne marad­ni. „Hiszen
ezek szürkék!” „De a szükség törvényt bont!” A két család
ellenségeskedve hajtja álomra a fejét, Somának és Fruzsinának
megtiltják, hogy találkozzanak.
Ők azonban még aznap éjjel titokban találkoznak a ragyogó holdsütésben.
Szeréna mama majdnem leleplezi a két kisegeret, de Jozefina megmenti
őket.
„SZÜNET!” Zakariás furcsállja, mert nem így emlékszik. Ellenőrzi, hogy is írta: „Hölgyeim és uraim! Kedves gyerekek! Szünet!”

2. felvonás

„Kezdődjön! Kezdődjön!” – kiáltja Jozefina. Zakariás és Jozefina nem
tudják megakadályozni, és a szülők felfedezik Fruzsit és Somát.
Kitör a háború! „Piros szemű albínók! Maga piaci kofa! Trampli!
Tutyi-mutyi!” Repkednek a gyűlölködő szavak és a két család
összeverekedik.
„Inkább a macska!” – elkeseredésében Fruzsina felmegy a Nagy Macskamágushoz és megkéri, hogy változtassa őt szürke egérré.
„Milyen egérré?!” Teljesíti a kívánságát. De figyelmezteti egy régi
macska­közmondásra: Hogy nem sok öröme lesz a szürke egérségében! És
hogy a macska másodszor nem szalasztja el az egeret!
Somát is ugyanazok az érzések gyötrik: „Szerelmes vagyok! Szerelmes
vagyok!”, üvölti. Titokban ő is meg­látogatja a Nagy Macskamágust és
megkéri, hogy változ­tassa őt fehér egérré!
„Milyen egérré! Na, nem bánom, ma jó napom van.” De figyelmezteti Somát
is a régi macskaközmondásra: „A macs­ka másodszor nem szalasztja el az
egeret!”
A két kisegér hazamegy, de otthon nem ismerik fel őket, és kitagadják,
elkergetik a háztól mindkettejüket. Jozefina és Zakariás szomorúan
énekelnek:

„Ó, az isten egerét,
így szereti a gyerekét!
Ó, az isten egerét,
nem szereti a gyerekét!
Előbb fehér, most meg szürke,
nem hasonlít – a szülőkre!

Ó, az isten egerét,
nem szereti a gyerekét!
Ó, az isten egerét,
nem szereti a gyerekét!
Előbb szürke, most meg fehér,
ez a gyerek – nem is egér!”

Találkozik a két árva kisegér, ám nagyon meglepődnek, amikor felfedezik, hogy megváltozott a színe annak, akit szerettek.

„Én csak a te kedvedért lettem szürke!
Én is csak a te kedvedért lettem fehér!”

Minden hiába. A közös dalukat a szerelemről nem tudják elénekelni. „Nem
megy!” Somának épp az tetszett Fruzsiban, hogy fehér, Fruzsinak meg
éppen az, hogy Soma szürke.
Nagy bánatukban elhatározzák – még ha az életükbe kerül is –, hogy
felmennek együtt a Nagy Macskamágushoz. Megkérik, varázsoljon mindent
vissza úgy, ahogy volt. A Nagy Macskamágus teljesíti kívánságukat.
De kiderül róla, hogy csak egy bábu, amit egy kisegér készített. Pascal a
varázsegér! Pascalnak elege volt már az állandó torzsalkodásból, meg a
környékbeli macskák zakla­tásaiból. Ugyanis utálja, ha macskák „zavajják
kíséjletezés közben!” A két család rémülten keresi a két gyegeret.

A Nagy Macskamágus megtanítja mindkét családot, hogy nem kell gyűlölni
valakit azért, mert más. Mert más a színe, más a vallása, mások a
szokásai, más fajta sajtokat szeret. Sőt, azt kell szeretni, megérteni,
élvezni a másikban, ami külön­leges, ami más.

És megtanítja azt a régi egérközmondást, hogy „bár az egerek nem egyformák, de azért

MINDEN EGÉR SZERETI A SAJTOT!”

Zakariás, a hajléktalan, és Jozefina tovább folytatják csavar­gásaikat a földgolyóbison.

Finálé:

„Fogd meg a vízben a csillagot,
Hasztalan, úgysem tudod!
Idelent hiába vallatod,
fent van a fényes titok.

Csillagba zárták a sorsodat,
csillag a vízben ragyog.
Tükörből nem tudhatsz sokat.
bent van a fényes titok”
1. felvonás

Zakariás a hajléktalan bábos-kíntornás nagyon elszomorodik, amikor
észreveszi, hogy a legkedvesebb fehéregér-bábjai – Albin papa, Szeréna
mama és Fruzsina, a fehéregér-kislány – megszöktek tőle. A gyerekek
üldözik, nem hallgatják meg a meséit, csúfolják-gúnyolják. Csak
Jozefina, a papagáj tud segí­teni. Arra bíztatja Zakariást, hogy
meséljen a gyere­kek­nek. Elvarázsolja Zakariást, aki egy dalba kezd:

„Fogd meg a vízben a csillagot,
Hasztalan, úgysem tudod!
Idelent hiába vallatod,
fent van a fényes titok.

Csillagba zárták a sorsodat,
csillag a vízben ragyog.
Tükörből nem tudhatsz sokat.
bent van a fényes titok”

Majd így folytatja:

Élt egyszer egy szürke egércsalád bőségben, békében, bol­dog­ságban egy
ódon sajtérlelő műhelyben. Csak egy furcsa macska keserítette meg
életüket néha egy-egy félelmetesen nagy nyávogással, MIAÚÚÚÚÚÚ! A Nagy
Macskamágus!
Ám egy camembert-szagú este különös látogatók érkez­tek a sajtérlelő
műhelybe. FEHÉREGEREK! „De fehér­egerek nin­csenek!” – jelentette ki
Lidi mama.
Felső- és Alsó Egérfészki Albinó Albin, a fehéregér-papa egy
krétavonással kettéosztotta a sajtérlelő műhelyt. Az egyikfelén laktak a
Fehérek, a vonal másik oldalán a Szürkék.
Felső- és Alsó Egérfészki Szeréna mama nem szeretne marad­ni. „Hiszen
ezek szürkék!” „De a szükség törvényt bont!” A két család
ellenségeskedve hajtja álomra a fejét, Somának és Fruzsinának
megtiltják, hogy találkozzanak.
Ők azonban még aznap éjjel titokban találkoznak a ragyogó holdsütésben.
Szeréna mama majdnem leleplezi a két kisegeret, de Jozefina megmenti
őket.
„SZÜNET!” Zakariás furcsállja, mert nem így emlékszik. Ellenőrzi, hogy is írta: „Hölgyeim és uraim! Kedves gyerekek! Szünet!”

2. felvonás

„Kezdődjön! Kezdődjön!” – kiáltja Jozefina. Zakariás és Jozefina nem
tudják megakadályozni, és a szülők felfedezik Fruzsit és Somát.
Kitör a háború! „Piros szemű albínók! Maga piaci kofa! Trampli!
Tutyi-mutyi!” Repkednek a gyűlölködő szavak és a két család
összeverekedik.
„Inkább a macska!” – elkeseredésében Fruzsina felmegy a Nagy Macskamágushoz és megkéri, hogy változtassa őt szürke egérré.
„Milyen egérré?!” Teljesíti a kívánságát. De figyelmezteti egy régi
macska­közmondásra: Hogy nem sok öröme lesz a szürke egérségében! És
hogy a macska másodszor nem szalasztja el az egeret!
Somát is ugyanazok az érzések gyötrik: „Szerelmes vagyok! Szerelmes
vagyok!”, üvölti. Titokban ő is meg­látogatja a Nagy Macskamágust és
megkéri, hogy változ­tassa őt fehér egérré!
„Milyen egérré! Na, nem bánom, ma jó napom van.” De figyelmezteti Somát
is a régi macskaközmondásra: „A macs­ka másodszor nem szalasztja el az
egeret!”
A két kisegér hazamegy, de otthon nem ismerik fel őket, és kitagadják,
elkergetik a háztól mindkettejüket. Jozefina és Zakariás szomorúan
énekelnek:

„Ó, az isten egerét,
így szereti a gyerekét!
Ó, az isten egerét,
nem szereti a gyerekét!
Előbb fehér, most meg szürke,
nem hasonlít – a szülőkre!

Ó, az isten egerét,
nem szereti a gyerekét!
Ó, az isten egerét,
nem szereti a gyerekét!
Előbb szürke, most meg fehér,
ez a gyerek – nem is egér!”

Találkozik a két árva kisegér, ám nagyon meglepődnek, amikor felfedezik, hogy megváltozott a színe annak, akit szerettek.

„Én csak a te kedvedért lettem szürke!
Én is csak a te kedvedért lettem fehér!”

Minden hiába. A közös dalukat a szerelemről nem tudják elénekelni. „Nem
megy!” Somának épp az tetszett Fruzsiban, hogy fehér, Fruzsinak meg
éppen az, hogy Soma szürke.
Nagy bánatukban elhatározzák – még ha az életükbe kerül is –, hogy
felmennek együtt a Nagy Macskamágushoz. Megkérik, varázsoljon mindent
vissza úgy, ahogy volt. A Nagy Macskamágus teljesíti kívánságukat.
De kiderül róla, hogy csak egy bábu, amit egy kisegér készített. Pascal a
varázsegér! Pascalnak elege volt már az állandó torzsalkodásból, meg a
környékbeli macskák zakla­tásaiból. Ugyanis utálja, ha macskák „zavajják
kíséjletezés közben!” A két család rémülten keresi a két gyegeret.