A show folytatódik RELOADED – ezzel a címmel vitte az előadást a Karaván Színház Pécsre a POSZT OFF-program keretében. A Hétköznapi show folytatódik reloaded jött, látták, és megint győzött. Vagy inkább hatott.

Aki még nem ismeri a nézőt egy cigány fiatalember bőrébe bújtató formabontó előadást, abban természetesen számos kérdés merülhet fel, miközben a fiú próbálkozásait követi figyelemmel: Nem túlzás ez? Ennyi igazságtalanság történik? Ennyire megalázó cigány fiatalnak lenni? Tényleg ilyen esélytelen a normális életre (az integrációra meg pláne) egy roma fiatal? És sorolhatnánk tovább. Meg a válaszokat, a véleményeket, a kutatásokat, felméréseket és saját tapasztalatokat is mondhatnánk. Na ez történik az előadás utáni beszélgetéseken, vitákon.

Viszont aki már ismeri a nézőt egy cigány fiatalember bőrébe bújtató formabontó előadást, abban felmerülhetett az a kérdés is, hogy miért reloaded? Miért újratöltve? A válasz erre az, hogy azért, mert 2012-ben már szerepelt az előadás a POSZT OFF-programjában, s azon belül a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Fesztiválján. Akkor a Pécsi Horvát Színházban láthatták az előadást, most a háromszor annyi néző befogadására alkalmas Bóbita Bábszínházban. Az ismételt meghívás oka lehet, hogy 3 év alatt sokat változott, fejlődött, finomhangolódott a társadalmi konfliktusokat groteszk stílusban feszegető-firtató előadás. A darab elbírja, sőt szükségeli az improvizatív játékmódot, az aktualizálást, a rendszeres témafrissítést. Az élet mindig hozza az új témákat. Olyan témákat, amelyekből a szegények, a kiszolgáltatottak, a cigányok csak rosszul jöhetnek ki. Ezek újabb és újabb rétegekben rakódnak az előadásra, összekacsintva a nézőkkel masszívabbá és szemléletesebbé teszik a társadalmi üzenetet: a nagy hátrányból indulónak szinte semmi esélye az emberhez méltó boldogulásra.

Aki három éve látta, az most látványában, de sok minden másban is megújult előadást láthatott. De ez tényleg csak azokat érdekelheti, akik már látták régebben is. Ők pár ezren vannak. Az előadásonkénti nézőátlag 120. Nem beszélhetünk a színház pénztáráig kígyózó sorokról, de jut eszembe, az előadásnak nincs is állandó játszóhelye. Mindig máshol látható, többnyire vidéken, évente 6-8 alkalommal.

A színházi világban valamiért nem durrant nagyot. Pedig egyedülálló előadás. Egy egyedülálló könyv adta az ötletet, a Kardos Péter és Nyári Gábor által írt Cigánylabirintus című szerepjáték könyv. Nyári Oszkár rendező és színészei képesek voltak egy rendhagyó könyvet színpadra vinni fogyasztható, élvezhető, sőt, a nézőt magával ragadó módon. A zene is elsőrangú (Karavan Familia vs. Jammal), de vesztére nem egy gálaműsor.
Rendhagyó, ezt ne is tagadjuk.
És a rendhagyó dolgok általában nem populárisak. De – hogy odaszúrjunk a populáris kultúrának – a tömegeket vonzani képes kultúra nagy része felejtős művészettörténeti szempontból. Szórakoztatni akar, s később lesz helyette más. Megy a kulturtörténet szemétdombjára, később már senkit nem érdekel. Az eredeti művészeti objektumokat meg gyakran
csak az utókor értékeli, ezek később is érdekesek, izgalmasak maradnak.
Szerintem a Cigánylabirintus is meg A show folytatódik is ilyen művészeti objektum.

Persze, hogy nem tekinthetünk el a nézői visszajelzésektől. Az eredetiség vagy rendhagyóság egy társulatot vagy művészt sem jogosíthat fel a közönség elleni agymerényletre. A művészet lényegéből adódóan nyilván nagy a kísértés erre a visszaélésre. A show folytatódik mind témája, mind módszere által aktivizálja, bevonja a nézőket. Kialakul egy interaktivitás az előadás során. A nézőkben erős érzések keletkeznek, amiket ki szeretnének fejezni, vélemények, amiket ki szeretnének mondani. Ezért minden előadást közönségtalálkozó is követ, továbbá a nézők anonim kérdőívben is lehetőséget kapnak a társadalmi témával és az előadással kapcsolatos véleményük kifejezésére. A Karaván a nézői
reakciók alapján korántsem egy elefántcsonttoronyból nyilatkoztatja ki üzenetét. Néhány részlet 65, név nélkül kitöltött nézői kérdőív adatai alapján:

1-6-os skálán nagyon alacsony értéket (1,43) kapott az az állítás, hogy az előadás sértő lett volna a néző számára, ugyanis ez egy reális veszélye a témának. Jó visszajelzést kapott az előadás a társadalmi probléma valósságára (5,09) és a színházi módszerre (4,88) vonatkozólag. Interaktív előadásról van szó, a nézők szinte folyamatosan szavazhatnak és segíthetnek is a főhősnek. Sikerült bevonni a nézőket (5,33), sőt, ami egy színházi előadástól már igazán nem szokványos: nem kevesen valamiféle közösségélményt is megéltek az előadás alatt, tehát az előadás kicsit össze is hozta őket (3,73). A „Szeretnék máskor is részt venni a Karaván előadásain” állítás értéke 5,41. Hasonlóan magas értéket kapott a „Szerintem még egy év múlva is élénken emlékszem majd az előadásra.” állítás (5,34). Túlmutat az előadáson a „Véleményem szerint fontos, hogy romák és nem romák együtt dolgozzanak.” állítás, amely 5,15-ös, tehát nagyon magas átlagértéket kapott.

Azok, akik látták az előadást, többnyire mindenkinek ajánlanák megnézésre, különösen a fiataloknak. A POSZT OFF-programjában játszott előadás nézőinek mintegy fele középiskolás korosztályú volt (főként a Gandhiból és a Leöwey-ből), és nagyszerűen bevonódott, jól szórakozott, és remélhetőleg érzékenyült roma embertársai iránt. Az attitűdök
változtatása nem célja az előadásnak. Szintén nagy falat lenne az esetleges attitűdváltozások mérése, kimutatása is. Pedig azt igazán érdekes lenne megtudni, hogy az előadás hatására van-e változás az egyes nézőkben. Az előadás továbbjátszását támogatja az EMMI és az NKA.

Korábbi kritikák, írások:
Fehér Elephánt
Csányi Alapítvány

Próbaképek – a Bóbita Bábszínház színpadán

Fotók:Nyári Pál

NyP