Egy 18 éves roma fiatalember viszontagságos bukdácsolása Budapesten
Interaktív előadás egy felvonásban
Az előadást rendezte: Nyári Oszkár

SHOW – GALÉRIA

A Karaván Színház régi törekvése, hogy a művészet eszközeivel fogalmazza
meg társadalmi misszióját. A show folytatódik a cigányok társadalmi
helyzetének problémáját újszerű, figyelemfelkeltő, a nézőket aktivizáló
eszközökkel állítja fókuszba, és alkalmas a párbeszéd generálására.

Az előadás tartalmi vonatkozásai mellett érdemes megemlíteni az előadás
formavilágát is. Rengeteg élőzenei betét van az előadásban, amit a
Karavan Familia ad elő Fekete János Jammal pedig hangeffektekkel kíséri.
Maga a díszlet rendkívül egyszerű, mondhatni lecsupaszított és
praktikus. Az előadást négy kamerával vesszük, illetve adjuk ki ezek
élőképeit egy hatalmas vetítővászonra. Kivetített látványos számítógépes
animációk, hangulateffektek és természetesen a fénytechnika az, ami
segít megteremteni a valóságshow hangulatot.

A show-káprázat mögül mindig előbukkan az irónia, az lecsupaszított
valóság, az abszurditás. Az interaktív előadásban azt nézhetjük végig,
hogy egy 18 éves cigány fiú a nevelőotthon kapuján kilépve némi pénzzel a
zsebében és nagy reményekkel a szívében hogyan próbál érvényesülni a
nagyvárosban. A keret egy show, amelyben a fiú a játékos. A feladatok az
élet mindennapi helyzetei: albérlet, munka, esti iskola, szomszédok,
vásárlás, szerelem… A játék tétje az ő élete. Ha elbukik, megy a
süllyesztőbe. De nyerhet is: ha a nehéz helyzetekben jól dönt, sikeres,
boldog ember lehet.

A feladatokat a játékmester irányítja. A fiú az új és új feladatok
során gyakran nehéz döntési helyzetbe kerül. Ilyenkor a nézők piros és
zöld szavazólapokkal kifejezhetik, hogy szerintük mi lenne a helyes.
Bizonyos pontokon aktívan segíthetik is a játékost. Ám rá kell
döbbennünk, hogy cigányként sokkal nehezebb érvényesülni, mint azt
gondolnánk.

Az előadás a groteszk humor eszközeivel nyúl a témához, mégis a csupasz
valóságot látjuk. Fergeteges abszurd jelenetek és szívfacsaró pillanatok
váltogatják egymást. Azt tapasztaljuk, hogy az életben előforduló
abszurditást nem lehet túlszárnyalni. A roma néző katarzist él át, mert
ráismer saját életére, a nem roma néző meg azt kérdezi: lehetséges, hogy
a roma fiatalok ennyire esélytelenek? Lehetséges, hogy valóban ilyen
megalázó helyzetekbe kerülnek azért, mert cigánynak születtek?

Az előadás tehát ráirányítja a figyelmet egy roma fiatal, s egyáltalán a
romák deprivált helyzetére, a normális élethez való esélytelenségükre.
Gyuszi, a gyermekotthonban felnőtt naiv fiú nem rendelkezik igazán
cigány identitással sem. Nincsen mögötte támogató család, nincs
körülötte inspiráló környezet, keveset tud az életről. Nincs hol laknia.
18 évesen behozhatatlan hátrányból lép ki az ÉLET-be. A lehetőségek
városába megy, Budapestre. Nagyon eltökélt, tudja, hogy csak magára
számíthat, de optimista is, azt gondolja, minden rajta múlik.

Az indulás előtt adott interjúban már minden eleme megtalálható későbbi
kudarcainak, sőt, azok okainak is. A dupla fikció szerint bejutott egy
showműsorba. Ha nyer a reality show-ban, sikeres lesz az életben.
„Biztos, hogy nyerni fogok ebben a játékban!” – mondja széles mosollyal,
azonban a szorongás is ott lappang a tekintetében.

RIPORTER: És ha a származásod miatt atrocitások érnek?
GYUSZI: Egyik fülemen be, a másikon ki.

Ez azonban nem így történik. A fővárosban szinte mindenhol zárt ajtókba
ütközik. Azonnal érti, hogy miről van szó, de nem szívesen érti.
Megalázó valami olyannak lenni, amitől mindenki undorodik, irtózik.
Azért diszkriminálják, mert cigány, és ezt jobban tudják a rasszisták,
mint ő maga.

A cigányokkal szembeni ellenérzés határozottan és nyíltan jelen van a
jelenlegi magyar társadalomban. Előadásunk célja elérni, hogy ne legyünk
érzéketlenek a rasszizmus megnyilvánulásaival szemben.

A show-ban hivatásos és amatőr, roma és nem roma színészek játszanak,
nem egy jelenetben épp roma színész játszik nem romát. Az előadásban
megkérdőjelezzük a sztereotípiákat. Meghökkentjük, megnevettetjük,
megérintjük és elgondolkodtatjuk a nézőt, bevonjuk, és empátiát keltünk
benne.

Nagy örömünkre azt tapasztaltuk, hogy a nézőkben sok mondanivaló és
számos kérdés fogalmazódik meg, ezért minden előadás után lehetőséget
biztosítunk arra, hogy az alkotókkal megosszák ezeket egy beszélgetés
keretében. Számunkra mindig kérdés, hogy a nézők mennyire tartják
valósnak az általunk jelzett társadalmi jelenségeket, és hogyan
viszonyulnak a mi narratívánkhoz, ezért az előadás után anonim kérdőív
kitöltésére kérjük őket.

Közönségtalálkozó

Az előadást és az azt követő beszélgetést kitűnő alkalomnak tartjuk a
romák és nem romák közötti szerencsés találkozásra. A színház egy
különös hely, ahol másképp kommunikálunk, egyáltalán: kommunikálunk.
Talán úgy, ahogy mindig is jó lenne. Ezeken a beszélgetéseken romák és
nem romák ülnek a színészek és a nézők között is. Az előadás hatása
mindig ott tart néhány embert a közönségtalálkozóra, a nézők 10-20%-át,
akikkel jót beszélgetünk. A beszélgetésekben a „szerencsés találkozások”
ideája eszenciálisan jelenik meg.

A szerencsés találkozások kifejezés Bibó István: Zsidókérdés
Magyarországon 1944 után című írására utal. Bibó talán máig példátlan
éleslátással és őszinteséggel írt az akkori legnagyobb magyarországi
kisebbség (a zsidók) és a többségi magyarság viszonyáról. A háború
előtti állapotokat elemezve mutatja be, hogy egy merev társadalmi
rendszer csak olyan találkozási alkalmakat tesz lehetővé zsidók és nem
zsidók számára, ahol újra és újra rögzülnek az egymásról szerzett
negatív tapasztalatok.

Az ehhez hasonló szerencsétlen találkozásokban manapság sincs hiány, sőt
alapvetően határozzák meg a mai legnagyobb magyarországi kisebbség (a
cigányok) és a többségiek viszonyát. Hiába érintkezünk egymással, az
elszigeteltség minden egyes „találkozással” csak erősödik. A romák és
nem romák találkozásai tehát rendszerint szerencsétlenek. A „roma,
cigány” kifejezés szinte mindig negatív kontextusban jelenik meg a
társadalmi kommunikációban.

A Karavánban roma és nem roma, fiatal és tapasztalt művészek 2000 óta
együtt hoznak létre kulturális értékeket, amelyeknek egyik határozott
üzenete, hogy lehetnek szerencsés találkozások romák és nem romák
között. Hangsúlyoznunk kell – bár számunkra természetes –, hogy romák és
nem romák találkozása gyümölcsöző és eredményes is lehet.

Már magával az előadással egy igen erőteljes társadalmi üzenetet
fogalmazunk meg. Ráadásul az előadás interaktív (hiszen egy szerepjáték
könyv ötletére épül), s intenzív kontextusba kerülünk a nézőkkel. Bár
elmondásuk szerint is bizonyos jelenetek torokszorítóan meghatóak, a
groteszk humor végig nevetésre ingerel. Érzelmileg hozzuk közel tehát a
nézőt, hiszen az előítéletek és a sztereotip gondolkodás mélyen
gyökereznek.

Nézői kérdőív

Az előadás friss élményeinek birtokában a nézők rövid, néhány perc alatt
megválaszolható anonim kérdőívet tölthetnek ki. Ebben főként a romák
társadalmi helyzetével és az előadással kapcsolatos véleményekre vagyunk
kíváncsiak. Nagyon értékesek számunkra azok a visszajelzések, amiket a
közönségtől kapunk. Előadásonként a közönség 10-15%-a szokta kitölteni a
kérdőívet, s a beszélgetésre maradók aránya is hasonló szokott lenni.
Az alábbiakban 97 kitöltött kérdőív feldolgozása alapján adunk ízelítőt a
véleményekből.

A nézők előbb 1-6-os skálán, számok bekarikázásával értékelhették az
előadással és a témával kapcsolatos állításaink igazságtartalmát. (1 azt
jelenti, hogy egyáltalán nem értek egyet az állítással, 6 azt jelenti,
hogy teljes mértékben egyet értek az állítással. Minél magasabb a
bekarikázott szám, annál inkább egyetértett a néző az adott állítással.)
A 97 kérdőívben adott válaszok átlagértékei közül ezeket emelnénk ki:

átlagérték
1. Nagyon beleéltem magam az előadásba, mintha én is a történet része lettem volna. 5,09
5. Az előadás sértő volt számomra. 1,4
6. Egyetértek azzal, ahogyan a darab megközelíti a romák társadalmi problémáinak kérdését. 4,81
9. Az előadás valós társadalmi problémákat jelenített meg a színház eszközeivel. 5,22
10. Úgy éreztem, hogy az előadás alatt kialakult valamilyen kapcsolat köztem és a közönség többi tagja között. 3,83
11. Az előadáson aktívan részt vettem. 5,3
12. Véleményem szerint fontos, hogy romák és nem romák együtt dolgozzanak. 5,21
13. Az előadás arra motivált, hogy tegyek valamit a romákkal szembeni előítéletek ellen. 4,59
14. Szeretnék máskor is részt venni a Karaván előadásain. 5,36
15. Szerintem még egy év múlva is élénken emlékszem majd az előadásra. 5,3

Örülünk, hogy nagyon alacsony értéket (1,40) kapott az az állítás, hogy
az előadás sértő lett volna a néző számára, ugyanis ez egy reális
veszélye már magának a témának, és az abszurd játékstílus
végletességének, néha durvaságának is. Magas pontszámot kaptunk a
bemutatott társadalmi problémák valósságára (5,22). Meglehetősen jó
visszajelzés jött a színházi módszerre (4,81) vonatkozólag, bár ez
utóbbival soha nem lehetünk elégedettek. A két utóbbi érték azt jelenti
számunkra, hogy működik az abszurd módszer. Igyekszünk egyszerre durván
és viccesen bemutatni szívbemarkoló problémákat, mert meg szeretnénk
mutatni azt, hogy ami ma mindennaposan megtörténik, az egyáltalán nem
fogadható el. A magas értékek (és a később bemutatott szöveges válaszok
szintén) jelzik, hogy eljut az üzenetünk a nézőkhöz. Sőt, valami olyan
módszerre sikerült ráéreznünk, amivel a nézőt szinte személyesen
szólítja meg az előadás.

Interaktív előadásról van szó, a nézők szinte folyamatosan szavazhatnak
és segíthetnek is a főhősnek. Sikerült bevonni a nézőket (5,3), sőt, ami
egy színházi előadástól már igazán nem szokványos: nem kevesen
valamiféle közösségélményt is megéltek az előadás alatt, tehát az
előadás kicsit össze is hozta őket (3,83). A 14-es és 15-ös állítás azt
mutatja, hogy érzelmileg is mélyen hatott az előadás.

Aminek nagyon örültünk még, az a 12-es állítás átlagértéke. A
megkérdezettek szerint ugyanis nagyon fontos, hogy romák és nem romák
együtt dolgozzanak. Sajnos az országos felmérések nem ilyen szívderítő
adatokat mutatnak, de a nézők véleményének a megismerése volt a célunk.
Az anonimitás a válaszadás őszinteségét növeli, de természetesen néha
találtunk egymásnak ellentmondó válaszokat is ugyanattól a válaszadótól,
ami adódhat a kitöltés figyelmetlenségéből is. A nézői összetétel
teljesen vegyes volt etnikai hovatartozás, korosztály, nemi hovatartozás
és iskolai végzettség szempontjából. Diákok és felsőfokú végzettségűek
voltak legtöbben a közönség soraiban.

A kérdőív második részében kérdésekre kellett tömör szöveges válaszokat
adni. A szöveges válaszok alapján is többnyire jól fogadták
előadásunkat. Sok értékes véleményt és megfontolandó javaslatot is
kaptunk. Néhány részlet ezekből:

„MIT TART AZ ELŐADÁS LEGNAGYOBB ERŐSSÉGÉNEK?”

A roma társadalmi kérdések őszinte feltárása mindig a tabu határait
súrolja. Az is nagyon érdekel minket, alkotókat, hogy a rendhagyó
színházi megközelítés, az abszurditásig elmenő jelenetek ellenére a
nézők számára a valóságról szól-e az előadás. Erre a kérdésre
hatvankilencen válaszoltak. 17 válaszadó szerint az előadás legnagyobb
erőssége éppen az életszerűség, a realitás, a romák problémáinak valós
bemutatása volt. Ez az egyik legfontosabb visszajelzés számunkra, hiszen
jó néhány jelenet stílusában egyáltalán nem realista. Néhány an az
alábbiakat tartották az előadás legnagyobb erősségének:

– Nyíltság, szókimondó, realitás.
– A közvetlenséget. A téma valós létezését.
– Valós problémákat vetett fel.
– Megmutatta azt, amit senki nem mert azelőtt.
– Közvetlenség, életszerű.
– Az élethű előadást, a zene illett a témához. Valós problémák színpadi leképezése.
– Az interaktivitás miatt teljes mértékben beleéltem magam a helyzetekbe. Zseniális ez a megoldás!
– Hogy tényleg így van, és szembesítik az embereket azzal, milyen érzés…
– Egyedi, humoros, tragikomikus.
– Nem kertel, szókimondó, valós problémák feldolgozása.
– A kendőzetlen őszinteséget és azt a fajta állásfoglalást, ahogy felvállalták ezzel a darabbal a szembesítő szerepét.

Többen emelték ki fő erősségként
– a közönség bevonását, az interaktivitást (14)
– az előadás humorát (14)
– a színházi módszert és a színészi játékot (25)
– a zenét (8).

„VAN VALAMI, AMIT MEGVÁLTOZTATNA AZ ELŐADÁSBAN? HA IGEN, KÉRJÜK, ÍRJA LE, MIT VÁLTOZTATNA MEG ÉS HOGYAN.”

A kérdésre 26 választ kaptunk, sokan hagyták üresen a mezőt, ami azt
jelenti, hogy valószínűleg elégedettek voltak. A válaszadók közül
tizennégyen itt is „csak” dicsértek (így tökéletes, perfekt, semmit nem
kell változtatni, stb.). Két néző a verbális durvaságot sokallta, két
néző a cigány fiú jellemének kritikusabb megközelítését javasolta, hét
néző dramaturgiával összefüggő javaslatokat tett. Néhány válasz:

– Cigány = csak pozitív (Ez azért így nem igaz.)
– nem változtatnék semmit, ez így perfekt!
– több nézői döntés
– sok a durva káromkodás
– a káromkodást mellőzném
– a vége legyen happy end
– lehetne a szavazásokhoz képest alternatívákat keresni
– egy kicsit lerövidíteném
– a közönség döntései alapján folytatódhatna az előadás
– jobban hangsúlyoznám a „nem ugyanonnan indulás tényét a startvonalnál” mint a cigányságot, mert az előítélet az igazi stigma
– Ez így volt jó, ahogy volt. Folyamatosan figyelni kellett. Nem volt vontatott és unalmas. És jó volt a téma.
– A darab olyan szempontból hullámzó, hogy azt érzem néha, inkább
kamaszoknak szól, néha meg túl erős, és inkább felnőtteknek emészthető.
– A közönség véleményét jobban figyelembe venném az ellentétes vélemények párbeszédével.
– Szerepek tisztázása, arculat tisztázása (valóságshow).
– Időnként szájbarágós, kicsit túl nagy a hangzavar, időnként túljátsszák.

Természetesen igyekszünk ezeket a javaslatokat figyelembe venni, hogy
még jobb legyen az előadás. A cigány fiú figurája számunkra nem
egyértelműen pozitív, néha rossz döntéseket hoz, néha megmutatkoznak
emberi gyarlóságai is, viszont fontosnak tartjuk, hogy gyarlóságai
ellenére vagy éppen amiatt(?) szimpátiát keltsen a nézőkben, hiszen
célunk a közönség bevonása, és minden a fiú próbálkozásai körül forog.
Természetesen nem igaz, hogy a cigány csak pozitív az előadásban,
érdekes, hogy így érzékelte valaki. Egyrészt roma színészek is játszanak
nem roma figurát, és fordítva is igaz, a pozitív és negatív alakok is
keverednek, nem fekete és fehér van csak a palettánkon. Például Báró
figurája a darabban meglehetősen negatív, pedig ő egy roma karakter.

„KINEK AJÁNLANÁ MEGNÉZÉSRE AZ ELŐADÁST?”

Harminchatan válaszolták azt, hogy mindenkinek ajánlanák. Hatan a 13
éven felüli diákoknak javasolják megnézésre. Ezeken kívül még ilyen
potenciális célcsoportokat kaptunk:

– Minden magyarnak.
– Azoknak, akik túl sokat ítélkeznek.
– Anyu, apu.
– Romák, fiatalok.
– Rasszistáknak (Máténak).
– Szüleimnek, barátaimnak.
– Barátaim, ismerőseim, idősebb korosztály.
– Minden előítéletes embernek.
– Náciknak. 
– A legkisebbek (óvodások) kivételével mindenkinek.
– 14 év felett bárkinek.
– Akik kikerülnek az állami gondozásból.
– A stabil anyagi helyzetűeknek.
– Cigánygyűlölő rasszistáknak.
– Jobbikosoknak.
– 18 éven felüli romáknak.
– Hátrányos helyzetűeknek, diszkrimináció áldozatainak.
– Középsulisoknak.
– Roma fiataloknak.

„FEL TUDNA SOROLNI TÁRSADALMI CSOPORTOKAT, AMELYEKET A 2. VILÁGHÁBORÚ
IDEJÉN SZISZTEMATIKUSAN MEGSEMMISÍTŐ TÁBOROKBA DEPORTÁLTAK?”

Szinte mindenki a zsidókat és a cigányokat írta, és még ilyen válaszokat is kaptunk:

– Jehova Tanúi,
– melegek, homoszexuálisok
– értelmi és testi fogyatékkal élők
– négerek
– politikai
– betegek, pl. Down-szindróma
– ellenállók
– szerbek
– örmények
– kommunisták
– értelmiségiek, művészek (minden önállóan gondolkodó)
– tartós betegek.

„ÖN SZERINT VAN REÁLIS ESÉLYE ANNAK, HOGY MEGINT HASONLÓ SZÖRNYŰSÉGEK
TÖRÉNJENEK? HA IGEN, MIT LEHETNE TENNI ENNEK MEGELŐZÉSÉRE?”

Utolsó kérdésünkre 39 választ kaptunk. Tizenkilencen azt írták, hogy van
reális esélye. Heten azt, hogy nincs, tizenhárman csak remélik azt,
hogy nincs esélye. A kérdésre ilyen válaszokat kaptunk:

– Tanítás.
– Remélem, nincs esélye, de így sok olyan dolog történik, aminek nem
szabadna. Úgy gondolom, a romák pozitív diszkriminációja nem a hosszú
távú megoldás.
– Remélhetőleg nem lesz, de ha mégis, nem tudom, mit tehetnék.
– Remélem, nem fog ilyen szörnyűség megint megtörténni. Megelőzni
szerintem csak akkor lehetne, ha az emberek őszintén elfogadnák ezt a
jelenséget.
– Igen, a szörnyűségek még nem értek véget. Minél több emberhez kell
eljuttatni a tolerancia és jóindulat lehetőségének gondolatait.
– Rasszizmus visszaszorítása.
– Nem kellenek az előítéletek, nem az ember fajától elismerni az embert.
– Pokolgépet adjanak a kezembe!
– Van, és őket fontolóba venni.
– Remélem, nem. Felvilágosítás, ill. egymás megismerése, integráció.
– Igen, mert most is van rasszizmus. Úgy lehetne ellenállni, hogy nem lennénk annyira előítéletesek.
– Sajnos erősen jelen van a társadalomban az előítéletesség. Igen, minél
inkább érzékenyíteni az embereket, változtatni a szemléletükön.
– Közös kulturális programot.
– Esély mindig van rá. Tanítani kell az embereket a történelemre, mert a
butaság a legnagyobb ellenség, ami az embereket fenyegeti.
– Sajnos igen. Sajnos nem.
– Oktatásban kell kezdeni – sokszínűségre nevelést, demokratikus nevelést, interkulturális nevelést.
– Van. Megérteni és elfogadni egymást.
– Sajnos, van. A náci ideológiákat valló csoportok létrejöttének megakadályozása.
– Sajnos látok rá esélyt. Összefogás a szélsőségek ellen. Civil
összefogás. Hasonló előadások. Érzékenyíteni a társadalmat. Roma
fiatalok számára lehetőségeket teremteni.
– Van. Tájékoztatás, felvilágosítás.
– Remélem, nem. Gyermekek nevelése.
– Míg emberek vagyunk, van. Az egyes emberek értékrendjén, a jó jogszabályok megtalálásán múlik.
A kérdőív vendégkönyvként is funkcionált, volt, aki a kérdésektől függetlenül is kifejezte gratulációját:

– Életem egyik legjobb színházi előadása volt!
– Köszönöm. Remek volt!

Az előadás Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című könyve
ötletének felhasználásával készült.

Rendezte: Nyári Oszkár

Írta: Nyári Oszkár és Nyári Pál

Zene: Karavan Familia és Fekete János Jammal

Animációk: Papp László Pala, Nagy Zoltán Johnny

Akik játszották:
Horváth Gyula, Horváth Kristóf, Csányi Dávid, Dobos Judit, Feuer Yvette, Gerner Csaba, Görgényi Fruzsina, Jászberényi Gábor, Lovas Emília, Márton Eszter, Mózes Balázs, Nyári Pál, Pászik Christopher, Ruszó Attila, Serf Egyed, Sipos Eszter, Szegedi Tamás, Takács Géza, Tóth Géza, Végh Zsolt, Varga Brigitta, Varga Klára, Viktor Balázs

NyP