NÉMETH ÁKOS DEVIANCIA CÍMŰ DARABJÁT MUTATTA BE SZÍNHÁZUNK AZ ÉVAD VÉGÉN. A RAJKAI ZOLTÁN ÁLTAL RENDEZETT KITŰNŐ PRODUKCIÓT ŐSZTŐL A KARAVÁN SZÍNHÁZBAN LEHET MAJD LÁTNI RENDSZERESEN. A DARAB KÖZÉPPONTJÁBAN EGY AUTISTA LÁNY ÁLL, AKI MUNKÁBA ÁLL EGY KERTÉSZETBEN.
2022-ben már a második új produkciót mutatta be színházunk. Májusban a Gyere haza, Mikkamakka! című Lázár Ervin gyermekdarabot, az évad végén pedig Németh Ákos kortárs szerző Deviancia című színművét.
A produkciót már tavaly decemberben be szerettük volna mutatni. Próbáit 2021 októberében kezdtük. Sajnos novemberben a társulat jónéhány tagja koronavírusos lett, majd a gyógyulásuk után rendelkezésünkre álló idő már csak arra volt elég, hogy újabb próbákon (kamerával is) rögzítsük a jelenetek állapotát. Néhány emlékeztető próbát követően májusban folytattuk a próbaidőszakot, és június másodikán mutattuk be a produkciót a Karaván Színházban.
Németh Ákos darabjának főszereplője egy önálló életvitelre nem képes autista lány. Szerettei segítségével dolgozni kezd egy kertészetben. A lány kiszolgáltatottsága, bánthatósága ott vibrál minden jelenetben. Sorsa a környezetében lévő emberek jó- vagy roszindulatán és a nővére által köré húzott védelmező mező egyensúlyán múlik.
A szerző gondolatai: „A Deviancia című színdarab (…) alapvetően egy szellemi fogyatékos lány mindennapjait próbálja bemutatni, hétköznapi élete fordulataival, munkavállalása valós körülményeivel, és azt a tételt próbálja igazolni, hogy a szellemi képességekben fennálló különbség nem feltétlen gátja a kommunikációnak, a beilleszkedésnek, és a legalább alapfokon sikeres életvitelnek. Zsanett a történet folyamán, a maga egyszerűbb kondíciói között láthatóan jobban megállja a helyét, mint mentálisan ép, de érzelmileg labilis kortársai. Míg a történet egyéb szereplői saját magu(n)k gyártotta világba menekülnek, és saját igazságaikat szajkózzák, a fogyatékos lány a való világot olyannak elfogadva, amilyen, kiismerve annak redukált viszonyait és játékszabályait, legalábbis nem hajszol ábrándokat, nincsenek fölös illúziói, önmagával és a világgal békében él…”
Rajkai Zoltán rendezésében megfigyelői lehetünk a szereplők életet imitáló megnyilvánulásainak. Látszólag éreznek, vannak törekvéseik és szándékaik, de valójában mindenki sodródik, megtörténnek velük a dolgok. Ezek a látszatéletek egymással interakcióba kerülnek egy-egy pillanatra, talán valami történik is, majd sodródnak tovább. Ennek a világnak az állóvizébe kerül be a fogyatékos lány, akire mindenki felfigyel a kertészetben, mert más mint a többiek.
Az előadás látványvilága, dialógusai, színészi játéka, filmszerűen váltogatott jeleneteinek egymásutánja nem ringatja illúzióba a nézőt. Ahelyett, hogy az érzelmeire próbálna hatni, inkább megfigyelői pozícióba helyezi. Meghatározó a Koltay Dorottya Szonja által teremtett, élőben készülő animált látványvilág, amely néha szándékosan, mintegy szórakozottan elveszi a figyelmet a dialógusokról, a történetről, a szereplőket kiszínezhető (felöltöztethető), izgő-mozgó, beszélő figurákká téve. Elidegeníti a nézőt a minthaemberek minthaéletétől. A jelenetek környezete is nélkülöz minden illúzióteremtési szándékot. Talán még az elnagyolt, gyermekiesen megfestett vetített hátterek is azt sugallják, hogy maguk a karakterek sem igazak, őszinték magukkal. Valahogy az is az ember érzése, hogy csak ilyen odavetett díszletet érdemelnek, s ezzel maguk is beérik. Mindenesetre a látványvilág ilyen megfogalmazása nemcsak összhangot mutat a szöveggel, a rendezéssel és a színészi játékkal, hanem a nem konkrét, a kevésbé tudatos asszociációk dimenziója felé is nyit egy mélységet.
A Deviancia című előadásunk pozitív visszajelzéseket kapott a nézőktől, s mi is úgy érezzük, hogy ismét egy olyan produkciót hoztunk létre, amelyet ősztől érdemes lesz megnézni mindenkinek a Karaván Színházban.
NyP
