Spiró György: Prah

A kétszereplős darab egy házaspárról szól, akik nyernek a lottón 600 000 000, azaz hatszázmillió forintot. A Nő és a Férfi egyszerű, gürizős kisemberek az élet minden nyűgével, akiknek a feje felett és a bőrére rendszert váltott az ország. A férfi naponta egy pohár sört iszik. Tizenhét év után vesz magának egy fürdőköpenyt, de a nő ezt luxusnak tartja, mert ő évek óta nem vett magának egy szoknyát sem, évtizedek óta ugyanazokban a ruhákban jár…

A Férfi és a Nő nem műveltek, és nem is tudatlanok. Hallottak a tőzsdéről, ismerik „Ricsard Börtönt”, a férfi gyógyszert szed vérnyomásra, és olyan szalonnát eszik, amiben nincs koleszterin. Eljött az életükben az a csoda, amire a legtöbb ember vágyik: „ha nyernék, kinek adnék belőle, mire költeném, hogyan fektetném be, hogyan lennék boldog.” Van ennél nagyobb boldogság? A nyertes lottószelvényt egy régi kakaósdobozba dugják („Jugóul” az van ráírva: Prah.) Megijednek, mert a hirtelen jött gazdagság által kézzel fogható valósággá válik az álom, ami megváltoztatja az életüket és őket magukat. Örülni is csak pillanatokra tudnak „NŐ: Levered a lámpát!” Ugyan játékosan tervezgetnek, vizualizálják a milliomos létet, de a nő folyton talál olyan részletet, ami aggályos. Kiderül, hogy a sok pénz gond. Hallottak arról, mi folyik a világban, hogyan élnek mások, milyen veszélyek leselkednek a gazdagokra – vagyis rájuk, ha kezükben a hatszázmillió. „NŐ: Mi a francnak kellett lottóznod?”

A férfi és a nő talán szeretik egymást. Tudnának tartalmasan és gazdagabban élni, anyagilag is, szellemileg is, ha ezt normális munkával el lehetne érni. Nem lehet. A régi sérelmek gyógyulatlan sebekként szakadnak fel. Minden szavuk mögött ott van a frusztráció. A sérelmek sorolásán és részletezésén kívül nem tudják megfogalmazni, mi az, ami hiányzik, mi az, amire szükségük lenne, és hogyan lehetnének boldogok. De az biztos, hogy ez nem boldogság. Boldogtalanságuk a társban, a családban testesül meg, és menthetetlenül ebben látják bajaik okát. A nő zsarnok. Ez folyamatos feszültséget ad a dialógusoknak. Folyton támadja a férfit, negatív, elhárító, pesszimista. A veszekedés alaptermészetük. Az asszonyt bosszantja a férfi. Őt okolja élete beteljesületlensége miatt. A nő szánalomból szereti a férfit, de a gazdagság ezt is elveszi tőle, és ami megmarad, az már nem elég ahhoz, hogy elviselje.

A férfi próbálja menteni az életüket, amit a nyeremény eltörléssel fenyeget. „FÉRFI: Égessük el azt a szart!”A nőben és a férfiban egyszerre születik meg a felismerés: ettől a szelvénytől meg kell szabadulni. Se sok pénzzel, se pici pénzzel nem található, amit keresünk.  A darab nem a csodavárásról szól, hanem arról: mi van akkor, ha eljön ez a bizonyos csoda.