ÁPRILIS ELEJÉN HÁROM KIS FALUBA VITTÜK A BANYAMESÉK CÍMŰ MESEJÁTÉKUNKAT, S MINDHÁROM ALKALOMMAL ÓVODÁSOKNAK. EZT A FELZÁRKÓZÓ TELEPÜLÉSEK PROGRAM KERETÉBEN TETTÜK, AMELYHEZ A LORCA ALAPÍTVÁNNYAL ÉS ELŐADÓ-MŰVÉSZETI SZERVEZETEKKEL, MŰVÉSZEKKEL EGYÜTT VESZÜNK RÉSZT 2023-BAN IS.

A FELZÁRKÓZÓ TELEPÜLÉSEK Programban lévő kistelepülések többségében jelen van egy karitatív szervezet, amely közösségi programokat szervez a lakosságnak. Például a családoknak mindenféle közösségi és kulturális programot. Itt jövünk a képbe mi, amikor olyan színházi előadásokat ajánlunk fel ezen településeknek, amelyek előadhatók nem színházi technikai körülmények között is. A Banyameséket például akár szabadtéren vagy egy óvodában is elő tudjuk adni. A közelmúltban Tiszabőre, Rimócra és Lucfalvára látogatott el kis társulatunk.

Itt meg kell állnunk egy megjegyzés erejéig, bizonyára vannak ugyanis olvasóink és nem olvasóink között, akik tévesen azt hiszik, hogy a Karaván egy gyerekszínház. Bár a sok Banyamesék előadásból erre is lehetne következtetni, nem, nem az. A Karaván egyik arca valóban ez a roma gyermekszínház imázs. Azonban, ha valaki meg a Prah, a Guppi vagy a Deviancia című produkcióinkat látta, abban fel sem merülne ez a gyanú. Tehát a Karavánnak van egy barna meg egy fehér arca. Kinek melyik a szimpatikusabb, azt részesíti előnyben. Mindkettőnek megvan a maga értéke, és mindenki ízlésének, értékrendszerének megfelelően preferálja, és tartja értékesebbnek ezt vagy azt. Mivel több barna előadást játszunk, mint fehéret, ezért ezt a bélyeget nehéz elkerülni; bármennyire is szeretnénk fehér és mainstream mivoltunkat hangsúlyozni.

Tehát április 3-án reggel TISZABŐn vagyunk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott óvodába igyekszünk. A 2000 fős települést már a bronzkorban, majd a honfoglalás idején is lakták, de még nem folytattak itt nagyobb ásatásokat. A Tisza- előtag a folyóra utal, a -bő utótag pedig török eredetű, nemzetségfő a jelentése, a szót valószínűleg a kabar törzsek hozták be a honfoglaláskor. A falu lakosságának legalább kétharmada cigány. Egy 2009-es felmérés alapján a község az egyéni jövedelmek alapján Magyarország legszegényebb települése volt. E kétes hírnevet szenvedi meg több kis magyar (cigány) falu lakossága.

Tiszabőre érkeztünkkor Horváth Mónika óvodavezető asszony elmondta, hogy betörtek az óvodába, rendőrségi helyszínelés folyik, a gyerekeket hazaküldték, ezért ne oda menjünk. Szerencsére a kisgyermekek nevelése két épületben folyik, s így a másikban meg tudtuk tartani a 3 kiscsoportos foglalkozásból és a Banyamesék című színházi előadásból álló kulturális programunkat. A váratlan lehetőséget kedvesen fogadták az óvoda munkatársai és a gyerekek is. Rövid megbeszélést követően minden rendben zajlott, a gyerekek példás magaviselettel vettek részt a programunkon, s tetszett nekik az előadás. Ötcsillagos élmény volt nekünk is.

Április 4-én Nógrád vármegye felé vettük az irányt. RIMÓC már a honfoglalás előtt az észak-déli kereskedelmi útvonal fontos állomása volt. Szép táj jellemzi, ez a palócság egyik központja. Egyébként 1600 fős zsákfalu Szécsény mellett, a lakosság közel fele cigány.  Az MMSZ munkatársa, Rácz Csaba szervezésében a rimóci óvodában adtuk elő a Banyameséket. Az előadás előtt a gyerekek között többen riadt arccal várták, mi fog történni. A legkisebbek ki se mertek szállni a dadus öléből, volt, akit zokogva hoztak be (mármint a kislány zokogott) az előadás helyszínére. Az előadás elkezdődött, és hamar megnyugodtak a gyerekek. Egy kedélyes ritmusjátéktól meg a félénk és vicces előadáskezdéstől jókedvre is derültek. Öröm volt nézni, ahogy a kis rimóci gyerekek gátlásai feloldódtak, és részesei lettek a színházi előadásnak. Közös mulatás lett a vége. Úgy gondolom, hogy színházunk egyik legfontosabb küldetése azt elérni, amit Rimócon elértünk az óvodásokkal.

Április 5-én a nógrádi falu, LUCFALVA vendégei voltunk. Lucfalva is festői környezetben fekszik. Az 1000 fős zsákfalut közel 1000 éve említették először a dokumentumok. A lakosság negyede cigány, egynegyede tót. Az óvodában egy zsúfolt nap részesei lehettünk. Volt nemzetiségi húsvéti műsor, amin a szülők is részt vettek. A gyerekek tótul énekeltek, verseltek. Ez után felvezettük nekik az előadást egy mondókás, egy bábkészítős és egy zenés foglalkozással. Voltak kételyeink a tekintetben, hogy talán sok ez program a gyerekeknek, de az óvodavezető Bakos Gyuláné, Zsuzsa megnyugtatott minket. Az óvoda munkatársaival jó csapatként együttműködve tudtuk elérni, hogy minden beleférjen a délelőttbe. És a gyerekek nem fáradtak el, hanem inkább egy sikerélmény volt nekik az egész délelőtt, hiszen az előadásba is bevontuk őket. Bizonyára motiválta őket az óvoda munkatársaiból áradó jó kedély, segítőkészség, meg a szülők támogató jelenléte. Jó érzésekkel távoztunk egy ilyen multikulti faluból. A nyelvi sokszínűség talán már nem olyan, mint 1-2 generációval ez előtt, amikor valószínűleg a kárpáti cigány nyelvet is beszélték még az itteni cigány lakosok. Azonban jó volt tapasztalni az elfogadó, inspiráló légkört az óvodai rendezvényen, aminek a gyerekek, az óvoda munkatársai és a szülők is részesei voltak.

A programunkat hasonló színvonalon folytatjuk.

NyP

Fotók: Nyári Pál

Nagyobb képméretért kattints a képre, majd a megnyíló képre újra kattints. A Galériához térj vissza a böngésző vissza gombjával.